Van egy kutyám Buksi. Szép, gyönyörű vizsla. Megtanult vadászni, járunk is. Szereti a kacsát megfogni..ahogy megtanulta, már nem tudtam a vadászatról leszoktatni, ment mindenre, anyu tyúkjaira is.

Mikor anyu megsiratta a kendermagost, nyeltem nagyokat. Azt mondta, ha megyünk, akkor Buksit csak láncon tarthatom. Csinált is neki helyet a körtefa alatt. Oké, mondom arra a pár órára jó lesz. 

Pár hónap múlva voltunk az állatorvosnál, a diagnózis sarcoma. Dobtam egy hátast. Bevállaltuk a kemót, de a kutyusoknak nincs TB. Sokat fogyott. Aztán otthoni gyógyítás, gyógynövények, gyomorvédő táp, zöldség, gyümölcs, leves, sok séta. 

Ismét mentünk anyuhoz, mert hát szereti nézni a tyúkokat azért. Beszélgetünk és látom ám, hogy egy nő fényképezi a kutyát.......

 

 

-Hasonlló szituációkból amik felkerülnek a netre...A : "szegény éhező kutya, láncon tartják a kertben. Szabadítsuk ki! " aláírás gyűjtés, önkormányzat felkeresés, állatvédőknek jelzés..

- Mint amikor valaki a hitel miatt elveszíti a házát, de a kutyája mellett kitart. Még ha nem eszik is, de az állatnak van mit enni. De valaki "kedves állatvédő" meglátja az utcán, és júúúúj a kutya az utcán él!!! mentsük meeeg!! (az levan...hogy az ember az utcán él, ugye?) 

Szóval ezek az "emberek" , csak az állatokra "érzékenyek", az emberekre egyáltalán nem. Kihalt belőlük az együttérzés, vagyis NINCS. Csak az állatok az elsők. Az állat a házban alszik, az ágyban fekszik, stb.

- Persze vannak akik állatkínzók, vagy ellopnak egy állatot, de NE általánosítsunk már. Van különbség a helyzetek között. 

- Nekem eddig 3 kutyám volt, mindegyik igen sokáig élt. Volt egy jugoszláv farkasölő, amelyiket hiába hívtam volna be a házba, nem jött. Volt neki saját, amit szeretett.  De persze van kutyám, akit elkényeztetek, bent alszik a szobában, hisztis is kicsit, de nem ez az általános.

- Mikor nem volt kutyám és örökbe akartam fogadni, önéletrajz, fényképek a kertről, hol tartanám a kutyát, stb. És nem kaptam meg :(. Igaz eddig 3 kutya élt velem, legutóbbi 14 évig. Rendesen gondoskodtam róluk, soha nem hagytam magukra őket, hosszú időre. És lehet, hogy azt írtam, hogy kint tartanám a kutyát. Talán ezért nem kaptam meg. De nem ígérhetem meg, mikor még nem is ismerem az állatot. A mostani bent él, mert már megismertük egymást, megbízunk egymásban. Ők meg elvárják, hogy hazavigyél egy kutyát és magára hagyd a lakásban...Ezt nem lehet. Először oktatni kell, iskolába járni, ami idő. És ha már okos, akkor bejöhet. Minden kutya egy egyéniség.

Biztos van pár kutya gazdi, aki egyetért, és van aki nem.