A szarkoidózis előfordulása

 

A Boeck-szarkoidózis fiatal felnőttek betegsége, nőknél valamivel gyakrabban fordul elő. Gyakoriságának csúcsát 20-29 éves korban éri el (16-19/100.000fő/év). A Boeck-szarkoidózis főként Skandináviában gyakori. Ennek okát nem tudjuk. Elképzelhető, hogy a fejlettebb világban megfigyelt gyakoriság szorosan összefügg a tüdőszűrő hálózat hatékonyságával – vagyis a nagyon tünetszegény betegséget egyszerűen gyakrabban ismerik fel. A szarkoidózis azon nagyon kevés tüdőbetegségek egyike, mely dohányzók körében ritkább.

 

A szarkoidózis okai

 

A szarkoidózis oka nem ismert. Feltételezhető, hogy egyéni (genetikai) hajlam talaján létrejött kóros immunreakció következménye.

 

A szarkoidózis tünetei és lefolyása

 

A szarkoidózisnak jelenleg 14 formáját különítjük el a megjelenés helyétől és formájától függően. Ezek között leggyakoribb a tüdő szarkoidózis, az alábbiakban ennek ismertetésére vállalkozunk a legfontosabb tüdőn kívüli formák megemlítésével.

 

A TÜDŐ SZARKOIDÓZISNAK HÁROM STÁDIUMA VAN:

 

1. Helyi, a tüdőkapuk nyirokcsomóira kiterjedő („hiláris”) forma. A betegség ilyenkor teljesen tünetmentes is lehet, leggyakrabban egyéb okból végzett mellkasröntgen lelete. A tüdőkapuk nyirokcsomói megnagyobbodnak, a mirigyállományukban számos tuberkulum található.

2. Szétszórt (disszeminált)forma esetén a kóros szövet szétszórtan a tüdő mirigyállományában is megjelenik - ezen kívül számos egyéb szervben is. Jelentős panaszokat a betegség a 2. stádiumtól okoz. Általános gyengeség, fáradtság, testsúlycsökkenés, ízületi fájdalmak, szemszárazság, látászavarok, légszomj, száraz köhögés és bőrtünetek képezik a leggyakoribb jeleket. A szarkoidózis még ekkor is lehet tünetmentes. A központi idegrendszeri tünetek összességét neuroszarkoidózisnak nevezzük. Fájdalmas bőrcsomók (erythema nodosum), tüdőkapuban nyirokcsomó-megnagyobbodás és ízületi fájdalom társulása esetén Löfgren-szindrómáról beszélünk, mely a szarkoidózis jóindulatú formája. Mindemellett károsodhat a máj, a vesék és a szív is. 
Az egész szervezetet több ponton érintő szarkoidózis esetén szisztémás szarkoidózisról beszélünk, melynek során a szív az esetek 20-30%-ába érintett, a betegségnek mégis csak 5%-a jár komoly tünetekkel.
A szem érintettsége látásromláshoz, nagyon ritkán vaksághoz is vezethet. A szív érintettsége főként ritmuszavarokban nyilvánul meg, mely többnyire tünetmentes, kivételesen végzetes is lehet. 
A szem, a fültőmirigy és az arcideg együttes érintettségét Heerfordt-Waldenström-szindrómának nevezzük. Arcidegbénulás esetén szarkoidózis lehetőségére is gondolni kell.

3. A tüdő szarkoidózis végső stádiumát a tüdőszövetek elhegesedése (fibrózis) jelenti. A betegség ilyenkor már progresszív, fokozatosan a légzésfunkció beszűkül, majd keringési és légzési elégtelenség következik be. 

A betegség kórjóslata:
A betegek fele 12-36 hónap alatt spontán gyógyul. A betegek többsége pedig 5 éven belül. A néhány progresszív eset is több évtizedig elél. A szív érintettsége esetén viszont a prognózis nem túl bíztató a ritmuszavarok gyógyszerekkel szembeni érzéketlensége miatt.

 

A szarkoidózis diagnózisa

 

A szarkoidózis felfedezése jellemzően röntgenvizsgálattal történik. A látott kép alapján a szarkoidózis a tbc-től, sok esetben a tüdőráktól, vagy a tüdő egyéb okból bekövetkező fibrózisától nem különíthető el. A vizsgálathoz szöveti mintát a légutak tükrözésével, ritkábban a tüdőszövetből történő kimetszéssel nyernek. A stádiumbeosztásra leghasznosabbak a nagy felbontóképességű radiológiai eljárások (CT, MRI).

 

A szarkoidózis terápiája

A betegek 30-70%-a kezelést nem igényel, a betegség spontán is meggyógyul. Amennyiben a betegség mégis progrediál, szteroid gyulladásgátlókkal vagy más immungyeng

 

ítő gyógyszerekkel (pl. ciklofoszfamid, azatioprin) próbálkoznak, bár az eredmények nem meggyőzőek.

 

Egyéb tudnivalók a szarkoidózisról

 

Terhesség alatt a szarkoidózis javul, így gyermek kiviselésének akadálya csak valamely magzatkárosító gyógyszer (ciklofoszfamid, metotrexát, azatioprin, stb.) szedésének kényszere lehet.

A szarkoidózissal élőknél a rákos betegségek (főként a tüdőrák) kockázata fokozott, de a non-Hodgkin limfómák veszélye is jelentős. A beteg gondozása során erre különös gondot kell fordítani.