Baktérium vagy bacilus?

 

Az esetek többségében: baktérium. Gyakran összekeverjük a kettőt, ami nem csoda, hiszen mindkét szó a botra-pálcikára utal. Amíg nem térképezték fel pontosan a baktériumok hatalmas tömegét, addig az első, mikroszkóp alatt meglátott mikroorganizmusok látványa alapján nevezték el a teljes készletet. Ezek pedig pálcikaszerűek voltak, így a „pálca” jelentésű, görög „bakterion” szó kicsinyített alakját választották az elnevezéséhez. Később kiderült, hogy a baktériumok között számos, egyéb forma is létezik, és hogy a kifejezetten pálcika alakúak jól elkülöníthetőek. Ezek kapták a „bacilus” nevet (köztük pl. a kólibacilus), a szintén „pálca” jelentésű, latin „baculum” szóból. A „baktérium” szó pedig ettől kezdve a sokkal gazdagabb formájú összességet jelöli. A lényeg tehát: nem minden baktérium bacilus, de minden bacilus baktérium.
 

Hol vannak és hányan lehetnek?
Olyan hely nincs a Földön, ahol ne lennének baktériumok. Vízben, szárazföldön, levegőben, de még a mélytengeri hőforrásokban is jelen vannak. Összlétszámuk nagyjából 5 × 1030, más szóval: 5 kvintillió lehet. Ezt annak alapján számolták ki, hogy egy gramm talaj kb. 40 millió, egy milliliter felszíni víz nagyjából egymillió baktériumsejtet tartalmaz. A testünkben pedig éppen tízszer annyi baktérium van, mint ahány emberi sejt! Amiből az is kiderül, hogy a baktériumok nagy része nemhogy ártalmas, hanem kifejezetten hasznos és nélkülözhetetlen az életünkhöz. A legtöbb baktérium a bőr felszínén és az emésztőrendszerben biztosítja több, létfontosságú mechanizmus kiegyenlített működését is. A bajt tehát soha nem önmagában a baktériumok léte jelenti (sőt, a hiányzó baktériumok ugyanúgy betegséghez vezethetnek, mint a túltengőek), hanem alapvetően az arányok felborulása illetve a hozzánk nem illő, kórokozó fajták elszaporodása a szervezetünkben. Ez utóbbiakat igyekszünk elkerülni a tisztasággal és a gyakori kézmosással, amit azonban nem szabad a sterilitásig (csírátlanított, teljesen baktériummentes közeg létrehozásáig) fokozni, mert azzal csökkentjük a szervezetünk saját védekezőképességét.
A baktériumok általában is fontos szerepet töltenek be a bioszférában, főként azzal, hogy aktívan részt vesznek a nitrogén megkötésében. Ez azért fontos, mert a növények csak így tudják felépíteni a számukra nélkülözhetetlen fehérjéket.
Ennek ellenére a baktériumfajok jelentős részét még mindig nem ismerjük: eddig csak törzsek felének fajait sikerült laboratóriumban is kitenyészteni. Ugyanakkor az élelmiszerek legkülönfélébb előállításában az ember már ősidők óta felhasználta és hasznosította a baktériumokat, pontosabban azok biokémiai aktivitását, anélkül, hogy láthatta, ismerhette volna ezeket. Az élelmiszertartósításban, a sajtkészítésben, a kenyér kelesztésében, a savanyításban vagy az erjesztett italok (ecetfélék és alkoholok) előállításában is baktériumok „dolgoznak”. Egyiptomban pl. már négy-ötezer évvel ezelőtt is ismerték az ecet és a sör készítését. Később, a mikrobiológia fejlődése során lépésről lépésre föl lehetett tárni a baktériumok által vezérelt folyamatokat, és így ipari méretekben, tudatosan lehetett alkalmazni.


Ilyen a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium, amely a gümőkór vagy tuberkulózis (TBC) okozója. Az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, amelyet a múlt század elején magyar népbetegségnek is neveztek (Morbus hungaricus). A halálesetek huszonöt százalékának ez, a nagy szegénység miatt is terjedő betegség volt az oka

 Semmelweis Ignác egy orvos kollégája halála során jött rá a legfontosabb összefüggésre. A kolléga boncolás közben megsértette a kezét, és ezután ugyanattól a fertőzéstől halt meg, amelytől a nők is, a szülés után. A gyermekágyi láz tehát nem önálló kór, hanem a szülésnél keletkező seb fertőzésének következménye. A fertőzést pedig a boncolásokat végző orvosok viszik át a halottakról, a szülő nőkre.


Lévai Júlia  

 (részlet)