A cukorbetegség megelőzése - A kutatások eredményei
szerző: Dr. Fövényi József, diabetológus- WEBBeteg
A cukorbetegség (diabetes mellitus) megelőzése a jövő generációk egyik legnagyobb egészségügyi kihívása.
Tudni kell azt, hogy a cukorbetegség két fő típusa közül a ritkábban, az összes diabéteszes eset nem több mint 5 százalékát kitevő 1-es típusú cukorbetegség megelőzési lehetőségeiről ma még nem beszélhetünk. Ugyanis ez a főként a gyermek- és ifjúkorban fellépő betegség viszonylag ritkán öröklődik, az esetek kétharmadában olyan családokban jelentkezik, amelyekben korábban nem volt kimutatható és ezért nem is tudjuk, kiknél kellene szűrővizsgálatokat végezni, ill. megelőző intézkedéseket foganatosítani, még ha lennének is ilyenek. De nincsenek.
Ma még csupán annyit állíthatunk bizonyosan, hogy ha az újszülött legalább hat hónapon keresztül kizárólag anyatejes táplálásban részesül, kisebb esélye van arra, hogy 1-es típusú cukorbeteggé váljon, mintha korán tehéntej alapú tápszerrel táplálják. Amennyiben egy csecsemő vagy gyermek mindkét szülője 1-es típusú cukorbeteg, kb. 50 százalék annak az esélye, hogy élete első 15 évében szintén azzá váljon. Az ilyen esetekben már korán megjelennek a vérben bizonyos inzulin- és béta-sejt ellenes antitestek, azonban 2013-ban még semmilyen eszköz nem áll rendelkezésünkre, hogy a diabétesz kialakulását megakadályozzuk. Igaz, hogy igen ígéretes kutatások folynak az 1-es típusú cukorbetegséghez vezető autoimmun folyamatok blokkolása irányában, de csupán a következő 3-5 év adhat választ arra a kérdésre, hogy számíthatunk-e e téren valóban frontáttörést jelentő érdemi eredményre.
Ami a 2-es típusú cukorbetegséget illeti, a megelőzés problémájának megoldására eddig számos kísérletet tettek, melyeket alábbiakban részletezünk. Az elmúlt másfél évszázadban történelmi tények bizonyították az életmód-változtatás, pontosabban a táplálékfelvétel csökkentésének kedvező hatását a cukorbetegség előfordulási gyakoriságára. Ilyen volt az 1870. évi francia-porosz háború, valamint az első és második világháború. Mindhárom esetben csökkent mind a diabetes előfordulási gyakorisága, mind pedig a diabetesre visszavezethető halálozás aránya. Az utolsó 2-3 évtizedben számos vizsgálat történt a lehetséges megelőzési módokat illetően, de ezek többnyire rövid időtartamú, korlátozott esetszámú beavatkozások voltak, melyek a problémának inkább ’laboratóriumi’, mintsem társadalmi szinten történő megoldását célozták meg.
Csak röviden ezekről a vizsgálatokról:
Még normális glukóztoleranciás 5200 egyénnél fokozták a fizikai aktivitást 2 éven keresztül, majd 16 éven át végezték az után-követést. Az eredmények: a fizikai aktivitás szintje fordított arányban állt a szívbetegségek megjelenésével. Minél magasabb szintű volt az aktivitás, annál jobban csökkent a diabetes kockázata. Csökkent az inzulinrezisztencia, a vérnyomás, a pulzusszám, a magas húgysavszint, emelkedett a ’védő’- (HDL) koleszterin szintje.
További három vizsgálatban (Málta-, Honolulu Heart Study és Middle Aged Finnish Men Study-ban) a diabetes kifejlődésének a kockázatát elemezték. Intervencióként heti legalább 5x40 perc mérsékelt fizikai terhelést alkalmaztak és azt kapták eredményként, hogy átlag 50 százalékkal csökkent a diabetes kockázata.
Az Nurses’ Health Study vizsgálat keretében összehasonlították a gyaloglás és az intenzív sportolás cukorbetegség, valamint szív- és érrendszeri betegségek kifejlődésére gyakorolt hatását 72.500 ápolónő esetében. Kimutatták, hogy a heti 3-4 órás gyors léptű gyaloglás a diabétesz- és a szívbetegség kockázat csökkentő hatása hasonló volt az intenzív sportéhoz. A mozgásszegény életmódot folytató egyének kockázata viszont változatlan maradt.
A diabétesz „előállapotában”, a csökkent glukóztoleranciában végzett vizsgálatokban azt elemezték, hogy az életmódváltozások (diéta és fokozott fizikai aktivitás) milyen mértékben képes a cukorbetegség kifejlődését megakadályozni.
A legrégibb ilyen (Da Quing nevű) vizsgálatot Kínában végezték 580 csökkent glukóztoleranciás 40-65 év közötti férfin és nőn. Esetükben 25-30 százalék közötti zsírfogyasztást, magas őrlésű gabonafélék, zöldség, gyümölcs és fehér húsok fogyasztását javasolták. 5 év után a diabetes kifejlődésének kockázata 31 százalékkal csökkent, azonban 15 év múlva már nem találtak eltérést a kontroll csoporthoz viszonyítva.
A Diabetes Prevention Study (DPS) vizsgálatban 550 csökkent glukóztoleranciás egyén vett részt. Esetükben egyrészt étrendi változtatásokat (30 százalék alatti zsírbevitel, teljes őrlésű gabona, zöldség, gyümölcs, sovány tejtermékek, húsok, light margarin, növényi olaj) eszközöltek, és rendszeres fizikai terhelésnek (gyaloglás, úszás, kerékpározás, síelés) tették ki őket. 4 év után a diabetes kockázata 58 százalékkal csökkent!
A Diabetes Prevention Program (DPP) vizsgálat keretében 3300 csökkent glukóztoleranciás, 25 év feletti nőt és férfit vizsgáltak. A bevont személyek felénél egészséges táplálkozásra történő váltást és heti 150 perc fizikai aktivitást alkalmaztak. Az intervenciós csoportnál 6 év után 7 százalékkal csökkent a testsúly és 58 százalékkal mérséklődött a diabetes gyakorisága.
Részben csökkent glukóztoleranciások, részben már diabéteszesek körében végzett vizsgálatok közül kiemelendő egy svéd tanulmányban 6 éven át 41 cukorbeteg és 161 csökkent glukóztoleranciás egyénnél rendszeres fizikai aktivitást alkalmaztak. Az eredmény: a cukorbetegek 28 százalékának anyagcseréje normalizálódott, 26 százalékuk esetében a csökkent glukóztolerancia állapotába ment vissza. A csökkent glukóztoleranciások 69 százalékának normalizálódott a vércukra. A rendszeresen sportoló csökkent glukóztoleranciások 11 százalék-a vált cukorbeteggé, a kontroll csoportban ez az arány 21 százalék volt. A fizikai terhelés a betegség kezdeti stádiumában bizonyult a leghatékonyabbnak.
Ausztráliai városlakó bennszülötteket visszavittek eredeti félsivatagi környezetükbe, korábbi táplálkozási módokat alkalmazva: közel 50 százalékkal csökkent körükben a metabolikus szindróma aránya (O’Dea, 1984).
Végül: A Diabetes Prevention Programban (DPP) 3200 egyénből 1100 esetben életmódváltást (fokozott fizikai aktivitás mellett energiaszegény étkezés) 1100 esetben metformin (a 2-es típusú cukorbetegség alapgyógyszere, mely csökkenti az inzulinrezisztenciát) kezelést alkalmaztak. Az 1100 kontrollként szerepelő beteghez viszonyítva 5 év után az életmódváltás ágon a cukorbetegség kifejlődésének aránya 58 százalékkal, a metformin ágon 32 százalékkal csökkent. Hasonló eredményt kaptak egy rosiglitazonos vizsgálatban (DREAM) is.
Ezen vizsgálatok nagy problémája, hogy egyrészt viszonylag kis esetszámmal dolgoztak, másrészt pedig viszonylag rövid ideig zajlottak és nem került sor 10-15 év múlva az utánvizsgálatukra.
Mindenesetre a komplex életmódváltás (étrend plusz fizikai aktivitás) hatása minden egyéb eszközt felülmúl. Hangsúlyozandó, hogy minél korábban kerül sor a beavatkozásra, annál jelentősebb és tartósabb hatásra lehet számítani. Ez érvényes a testsúlygyarapodás időben történő megfékezésére, de legkifejezettebb eredménnyel a súlygyarapodás megelőzése kecsegtet.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Fövényi József, diabetológus
AJÁNLOM AZ OLDALT
