Tartalomwww.rakgyogyitas.hu/oldalak.php?id=55

A tüdőrák annak ellenére a daganatos halálozás vezető okai közé tartozik mind férfiaknál, mind nőknél, hogy az egyik leginkább elkerülhető betegség, hiszen a daganatok túlnyomó többségét bizonyítottan a dohányzás váltja ki. A tüdőrák régebben elsősorban a férfiak betegsége volt, de az utóbbi évtizedekben előfordulása a nők körében is drámaian növekedett.

A tüdők felépítése és működése

A tüdő a légzőrendszer része, tömege ugyan kicsiny, ám a mellkasüreg jó részét kitölti. A tüdő szivacsszerű, páros szerv amely lebenyekből áll. A tüdő az a szerv, amely biztosítja a szervezet számára az oxigén felvételét, s így a szervek normális működését. Belégzéskor a tüdő oxigént von ki a levegőből, ez bekerül a vérbe, amely elszállítja a szervek sejtjeihez, s visszafelé elszállítja a sejtekben képződő salakanyagokat, köztük a szén-dioxidot is. Kilégzéskor a tüdő szén-dioxidot bocsát ki.

Kit fenyeget a tüdőrák? – A tüdőrák kockázati tényezői

A dohányzás hihetetlen mértékben megnöveli a tüdőrák kialakulásának kockázatát, arról nem is szólva, hogy dohányos betegeknél gyakrabban fordul elő a többi rákfajta is. A dohányfüstben lévő rákkeltő anyagok (karcinogének) károsítják a tüdő sejtjeit, s ezek a sérült sejtek idővel ráksejtekké alakulhatnak.

A cigarettázás az 1920-as években kezdett terjedni Európában és Amerikában, akkor még elsősorban a férfiak körében; ez kapcsolatban állt a cigarettatermelés növekedésével, a dohányzás reklámokban történt népszerűsítésével, a hatékony marketingmódszerek elterjedésével. Mindennek következtében az 1940-es évekre drámaian nőtt a tüdőrákok előfordulása. A második világháborúban és az ezt követő években a dohányzás a nők körében is egyre elfogadottabbá és elterjedtebbé vált. Az előzőekhez hasonlóan húsz év múlva, az 1960-as években a nőknél is ugrásszerűen megnőtt a tüdőrákok előfordulása és a tüdőrák miatti halálozás. Ez jelenleg olyan mértékű, hogy a tüdőrák a nők körében több életet követel, mint az emlőrák!
(Annak ellenére, hogy növekszik a nők, köztük a nem dohányzó nők tüdőrákos megbetegedéseinek száma és aránya, a tüdőrák még mindig gyakoribb férfiaknál, mint nőknél.)

A cigarettázók rendszerint azzal mentik fel magukat és nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy vannak, akik idős kort megélnek dohányosként is. Természetesen nem minden cigarettázó lesz rákbeteg, ám mivel bizonyítottan sokszorta nagyobb az esélye erre, nem tanácsos a szerencsénkben bízni.

Nemcsak a cigarettázás, hanem a pipázás és szivarozás is emeli a tüdőrák kockázatát; ugyanakkor tudjuk, hogy a szivarozásnak és a pipázásnak a szájüregi rákokkialakulásában is igen nagy jelentősége van. A dohányzás abbahagyását követően, ahogyan telnek a dohányfüst-mentes évek, fokozatosan csökken ez az emelkedett tüdőrák-kockázat. A dohányzást tehát soha nem késő abbahagyni. A sok éven át tartó passzív dohányzás – amikor valakinek a környezetében, munkahelyén, családjában a nemdohányzókra való tekintet nélkül cigarettáznak – szintén növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát.

A betegség leggyakrabban az 50 és 60 év közötti népességben fordul elő, hetven év felett csak a tüdőrákok 10 százaléka jelentkezik. Magasabb a kockáztat a tüdőrák kialakulásának az azbeszttel, nikkellel, krómmal egyéb ipari fémekkel, illetve sugárzó anyagokkal dolgozó munkások között is.

A tüdőrák nagyrészt megelőzhető (volna)

A tüdőrák kialakulásának megelőzésében a legfontosabb, hogy ne szokjunk rá a dohányzásra, illetve ha dohányzunk, szokjunk le róla. A dohányzásról való leszokásban orvosi segítséget is kérhet.

A tüdőrák szűrése komoly probléma. Magyarországon az elmúlt század első felében tomboló tüdőgümőkóros (tbc-s) megbetegedésekre tekintettel alakult ki a tüdőszűrő hálózat. A tüdőrákos esetek korai felismerésében azonban a tüdőszűrésen alkalmazott technikák, a 10×10 cm-es nagyságban készült röntgenfelvételek csak korlátozott értékűek.

A nemzetközi irodalmi adatok alapján a dohányos középkorú férfiakat érdemes szűrni, rendszeres, nagyobb méretű mellkasröntgen felvétel készítésével. Jelenleg is kutatják, mi lenne az a kielégítő érzékenységű, széles körben alkalmazható szűrési módszer, amely korai stádiumban lehetővé tenné ennek a daganatnak a korai felismerését.

Részletes leírás a tüdőszűrésről

A tüdőrákos beteg panaszai

A tüdőrák leggyakoribb tünetei közé az alábbiak tartoznak:

– állandósult, rosszabbodó köhögés,
– gyakori mellkasi fájdalom,
– vért tartalmazó köpet,
– rekedtség,
– terhelésre fokozódó fulladás vagy – előrehaladott esetben – légszomj akár nyugalmi állapotban is,
– ismétlődő tüdőgyulladás, amely gyakran ugyanabban a lebenyben jelentkezik és újul ki, ahol az elsődleges tüdőrákos folyamat is van,
– a nyak és az arc megduzzadása is utalhat mellkasüregben lévő daganatos folyamatra.

Ahogyan valamennyi daganatos betegséget, a tüdőrákot is jellemezhetik általános tünetek:

– a testsúlyvesztés,
– étvágytalanság,
– hőemelkedések,
– folyamatos fáradtságérzés.

Természetesen, főként az utóbbi, általános tüneteket más kórok is okozhatják. Fontos, hogy a beteg orvoshoz forduljon, s mihamarabb járjon utána panaszai okának.

Az áttétes tüdőrákoknál

– csontfájdalom,
– fejfájás,
– kettőslátás,
– májtájéki fájdalom

irányíthatja rá a figyelmet a betegségre, illetve az áttétekre.

A tüdőrák diagnózisa

Mint minden betegség diagnózisának felállításakor, a fizikális orvosi vizsgálat itt is igen fontos. A vizsgálat során a megnagyobbodott máj májáttétre utalhat, az orvos találhat daganatosan megnagyobbodott nyirokcsomót a hónaljban, a kulcscsont fölötti területen vagy a nyakon, s a tüdő kopogtatási és hallgatózási lelete is utalhat kóros folyamatra.

A köpet vizsgálat során mikroszkóp alatt esetleg láthatóak a daganatos sejtek. A képalkotó vizsgálatok (mellkas röntgen, CT vagy MR vizsgálat, ritkábban a PET vizsgálat) segítenek a tüdődaganat helyének és kiterjedtségének (a mellkasüregben lévő megnagyobbodott nyirokcsomók elhelyezkedésének) meghatározásában. A távoli áttétek felfedezésében szerepe lehet a hasi ultrahang vizsgálatnak, illetve a csontizotópos vizsgálatnak (szcintigráfiának, más néven csontscan vizsgálatnak)

Ahhoz, hogy a tüdőrák diagnózisát az orvos kimondhassa, szövetet kell nyernie a daganatból.

A bronchoszkópos vizsgálat (hörgő tükrözéses)  során a daganat láthatóvá válhat (hacsak nem valamely kicsiny, a mellkasfalhoz közeli hörgőágban van). A bronchoszkópos vizsgálat során biopszia (szöveti mintavétel) történhet, illetve a kisebb ágakból hörgőkefe segítségével vagy hörgőmosással juthatnak vizsgálható mintához.

Mediasztinoszkópiára a gátorüreg, vagyis a két tüdőfél között elhelyezkedő terület tükrözésével az ott lévő, esetlegesen daganatosan megnagyobbodott nyirokcsomókból lehet szöveti mintát venni. Ekkor a nyak alatti kis metszésből dugják be a gátorüregbe a mediasztinoszkópot, amely egy hosszú tubus.

Aspirációs tűbiopszia történhet, röntgen átvilágítás során vagy CT-vezérelten; erre általában helyi érzéstelenítésben kerül sor. Ilyenkor a mellkasfalon keresztül egy tű segítségével közvetlenül a daganatba szúrnak. A tüdőt körülvevő folyadékból is vehet az orvos mintát egy tű segítségével, ezt thoracocentesisnek nevezik.

Amennyiben nem az elsődleges tüdődaganatból akarnak mintát venni, s a kivizsgálás során áttétekre derült fény, biopszia vagy aspirációs tűbiopszia történhet a megnagyobbodott nyirokcsomókból, a csontból, a májban lévő áttétekből (ez utóbbira általában ultrahang vizsgálat során kerül sor).

Amennyiben a fenti módszerekkel nem lehet értékelhető szövethez jutni, a tüdőrák diagnózisának felállításához sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. A thoracotomia olyan beavatkozás, amely során megnyitják a mellkast; természetesen ilyenkor nemcsak a diagnózis felállítása a cél, hanem a tüdőműtét során általában a daganat eltávolítására is törekednek, amennyiben ezt a daganat kiterjedtsége lehetővé teszi.

Tüdőrákok: kis és nem kis sejtes daganatok

A szövettani szerkezet alapján a tüdőrákokat két nagy csoportba sorolják: a gyakrabban előforduló úgynevezett nem-kissejtes tüdőrákra és a kis-sejtes (vagy zabszemsejtes) tüdőrákra. Az előbbi teszi ki a tüdődaganatok négyötödét, az utóbbi körülbelül az egyötödét.

A nem-kissejtes tüdőrákoknak a szövettani kép alapján három további altípusa van:

1. laphámrák (squamosus sejtes carcinoma)
2. mirigysejtes rák (adenocarcinoma)
3. nagysejtes tüdőrák.

Ezek közül a mirigysejtes rákok gyakorisága növekedett folyamatosan az elmúlt években, és jelenleg ez a leggyakrabban előforduló  nem-kissejtes tüdőrák fajta, különösen nőkben.

A kissejtes tüdőrák sokkal gyorsabban növekszik, és nagyobb valószínűséggel ad áttétet távoli szervekbe, mint a nem-kissejtes tüdőrák. Tekintettel arra, hogy a tüdőrákok két nagy csoportja eltérően növekszik és más az áttétképzési hajlama, ezért kezelésük is jelentősen különbözik.

A tüdőrák kezelési lehetőségei

Amint korábban említettük, a nem-kissejtes tüdőrák és a kissejtes tüdőrák biológiai viselkedése, áttétképzési hajlama különbözik, s ez kezelésükben is tükröződik. A terápia meghatározásánál a felismert daganat típusa mellett az aktuális stádium meghatározásais döntő fontosságú.

A kis-sejtes tüdőráknál a betegség kiterjedtsége szerint két csoportba osztják a betegeket: a korlátozott (limitált) kiterjedésű megbetegedésre, illetve az extenzív stádiumban lévő betegcsoportra, s a kezelést is elsősorban ez alapján határozzák meg. Az újabb gyógyszerek megjelenése és a hatékonyabb kemoterápiás kombinációk kialakulása, a sebészi és sugárterápiás eljárások finomodása jelentősen befolyásolja az aktuálisan alkalmazott onkológiai kezeléseket.

Mint általában az onkológiai betegségeknél, a tüdőtumornál is a sebészeti, sugárterápiás és a kemoterápiás kezelési lehetőség jöhet szóba.

Tüdőoperáció

A sebészi kezelés során a rosszindulatú tüdőrákos daganat eltávolítására törekednek, mivel ez biztosíthatja a gyógyulást a korai stádiumban felfedezett nem-kissejtes tüdőrákok esetében. A műtét során eltávolítják azt a tüdőlebenyt, amelyben a daganat van, esetleg ék-reszekció történik, amikor a tüdőnek egy kisebb darabját távolítják el. Ritkán az egyik tüdőfél teljes eltávolítására is sor kerülhet.

Húsz évvel ezelőtt a tüdőműtétek kockázatos beavatkozásnak számítottak, azonban a műtéti technikák javulásával, a gépi lélegeztetés és altatás fejlődésével a szövődmények aránya 1-2%-ra csökkent. Sajnos azonban nem lehet minden beteget megműteni: ha a rák előrehaladottabb stádiumban van, gyakran előfordul, hogy már operációval sem érhető el daganatmentes állapot.

A kissejtes tüdőrákban az elsődleges daganat eltávolítása csekély sikerrel kecsegtet. A sebészi beavatkozás csak azoknak a betegeknek jelenthet előnyt, akiknél a kicsiny daganat csak a tüdő egy kisebb területét támadta meg, vagyis nagyon korai stádiumban került a betegségük felfedezésre.

A tüdőrákok esetében áttétsebészetről elsősorban az agyi és májáttétek eltávolítása kapcsán lehet szó. Ilyen sebészeti beavatkozásra akkor kerülhet sor, ha csak néhány áttétről van szó, illetve ezek nem életfontosságú területekben helyezkednek el.

Sugárterápia a tüdőrák kezelésében

A sugárterápiának szerepe lehet a sikeres műtét utáni úgynevezett adjuváns kezelésben, a sebészileg el nem távolítható daganatok kezelésében, valamint az áttétek méretének csökkentésében.

Az adjuváns kezelés során a daganat helyét, illetve a daganat eredeti helyének megfelelő környéki nyirokcsomókat (gátorüreg, kulcscsont feletti területek) sugarazzák be. A sugárkezelés fontos a daganat által okozott tünetek enyhítésében is. A csontáttétek besugárzása nemcsak az áttétes daganat miatti fájdalmat képes csökkenteni, de szerepe van a csont szerkezetének stabilizálásában is.

Néhány betegnél a mellüreg közepén növekvő daganat-massza összenyomja azt a nagy vénát, amely a vért a fejből és a karból szállítja el, s ez az azonos oldali kar, nyak és arc megduzzadását eredményezhetik. A megrekedt folyadék nyomási tünetet okoz, s akár agyi működési zavart is eredményezhet; mindez onkológiai sürgősségi állapotot jelenthet, ilyenkor úgynevezett vena cava superior szindróma alakul ki.

A tumormassza minél korábban történő besugárzása csökkentheti ezeket a tüneteket, s javíthatja a beteg életminőségét. A megnagyobbodott, a környezetükkel összekapaszkodott, esetenként fájdalmas nyirokcsomók helyi sugárkezelése is mérsékelheti a fájdalmat és a nyomási tüneteket.

A kissejtes tüdőrákban korábban elterjedten alkalmazták a teljes agyi besugárzást (WBRT: whole brain radiotherapy), amelynek célja a gyakran jelentkező agyi áttétek kialakulásának megelőzése volt. Ezt a technikát megelőző célzattal (profilaktikusan) kevésbé alkalmazzák az utóbbi években, ugyanakkor még mindig fontos szerepe van akkor, ha az agyi áttétek már kialakultak, amely mind kissejtes, mind nem kissejtes tüdőrákban gyakori.

Agyi áttétek esetén nemcsak célzottan, az agyban megjelenő áttéteket sugarazzák be, hanem emellett (időnként, amikor számos agyi áttétre derül fény, ehelyett) a teljes koponya sugárkezelésére kerül sor.

A tüdőtumor kemoterápiás gátlása

A kemoterápiás kezelések során különféle daganatgátló gyógyszereket alkalmaznak. Ennek  célja, hogy a kemoterápiás szereket a szervezet minden részébe eljutatva pusztítsák a feltételezhetően vagy igazoltan szóródott rákos sejteket. Az elmúlt évtizedben újabb gyógyszerek felfedezésével és hatékony kettős-hármas kombinációs kezelések kialakításával a kemoterápia szerepe jelentősen nőtt a tüdőrákok kezelésében.

Az alkalmazott kezelés lehet neoadjuváns (műtét előtti), adjuváns (műtét utáni) és palliatív (nem gyógyító, hanem állapotjavító célzatú). Tüdődaganat esetében neoadjuváns kezelésre ritkán, de sor kerülhet egy tervezett műtét előtt.

Az adjuváns kemoterápiás kezelésre, amelynek átlagos ideje 4-6 hónap, a daganat sebészi eltávolítását követően kerülhet sor, leggyakrabban a helyileg előrehaladott (IIB, IIIA stádiumú) betegeknél alkalmazzák.

Leggyakrabban palliatív célú kemoterápiás kezelésre kerül sor, mivel mind a kis-sejtes, mind a nem-kissejtes tüdődaganatokat általában késői stádiumban fedezik fel. Amennyiben az előrehaladott stádiumú nem-kissejtes tüdőrák sebészileg már nem gyógyítható, az alkalmazott kemoterápiás kezelésekkel meghosszabbodik a betegek túlélési ideje.

Az alkalmazott kemoterápiás szereket kettős és hármas kombinációban alkalmazzák, ezt egészíthetik ki a biológiai válaszmódosító készítmények, célzott (target) terápiák, amelyek közül a tüdőrák kezelésére többet a közelmúltban törzskönyveztek Magyarországon.

A tüdőrák célzott terápiája

A célzott vagy molekuláris terápia az esetek egy részében az előrehaladott, nem kissejtes tüdőtumor kezelésének lehet elérhető alternatívája. A “célzott” kifejezés arra utal, hogy a hagyományos kezelésektől eltérően, kizárólag a daganatos sejteket támadja meg az alkalmazott gyógyszer, s az úgynevezett szisztémás kezeléseknél jobban megkíméli az egészséges sejteket.

A tüdőrákok egyes típusaiban egy HER1/EGFR-nek nevezett növekedési faktor receptor nagy mennyiségben lehet jelen a sejteken. Ennek a receptornak meghatározó szerepe van a normál sejtnövekedésben, hibás működése daganatos átalakuláshoz vezethet. A normálistól eltérő működés jelentheti a receptorszám növekedését, a receptorhoz kapcsolódó fehérje túlzott termelődését, vagy a receptor szerkezetének kóros változását (mutáció).

A célzott terápiában alkalmazott gyógyszer azáltal gátolja a tumoros növekedést, hogy megszakítja a sejten belüli jelátviteli folyamatot, azaz közvetlenül a daganatsejteket támadja. Ennek azért van jelentősége, mert eredményeként a hagyományos kemoterápiás kezeléseknél kevesebb mellékhatással járhat az alkalmazása.

Amint a legújabb kutatásokban kimutatták, az tüdőrák egyes típusaiban a daganatok érfejlődésének gátlása is hatásosnak bizonyult.

Gyógyulási esélyek

Amint egyetlen daganatfajtánál, úgy a tüdőráknál leírt gyógyulási és túlélési esélyekről sem szabad elfelejteni: klinikai tapasztalatok nagy átlagai alapján kiszámított értékek, amelyektől az egyéni életút és sors mindig eltér.

A gyógyulási és életesélyek leginkább attól függnek, a tüdődaganatot melyik stádiumban fedezték fel, mikor kezdték el kezelni, lehetett-e műteni? A gyógyulásra, azaz a daganatmentes felépülésre esély csak olyan terápia esetén van, amikor a kezelés lényege, azaz az idejében elvégzett, radikális műtét megvalósítható volt.

Egyes klinikai adatok szerint az I. stádiumban felfedezett, s megoperált laphámcarcinomás betegek ötéves túlélése 70-75 %, a II. stádiumban 50-55 %, a III. stádiumban már csak legfeljebb 20 %. A várható élettartam a stádium mellett a daganat szövettani típusának, gyógyszerérzékenységének is függvénye.