Az akut veseelégtelenség

Az akut veseelégtelenség (insufficientia renis acuta) a vese vizeletkiválasztó funkciójának hirtelen bekövetkező csökkenése, illetve súlyos esetben megszűnése.

Az akut veseelégtelenség okai eltérőek, az általános tünetek azonban hasonlóak. Ezeket a vizeletkiválasztás csökkenése miatt a vérben felhalmozódó anyagok okozzák. Lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el.

1. stádium: a károsodás szakasza. Ekkor még a kiváltó ok tünetei uralják a képet, a vese károsodása még nem észlelhető.

2. stádium: a csökkent vizeletképzés szakasza. A 24 óra alatt képződött vizelet mennyisége alapján oliguria illetve anuria állapotot különböztetünk meg. Oliguriáról beszélünk, ha az így mért vizelet mennyisége kevesebb, mint 500 ml. Anuria pedig akkor áll fenn, ha a 24 órás vizeletmennyiség kisebb, mint 100 ml. Ebben a stádiumban a beteg végtagjai és arca puffadtak, vizenyősek (ödema). Hányinger, hányás, aluszékonyság, olykor izgatottság észlelhető. Magas vérnyomás (hypertonia), akut szívelégtelenség és tüdőödéma, illetve agyödéma alakulhat ki a szervezetben visszamaradt víz miatt. Szövődményként gyakran alakul ki gyomor-, illetve nyombélfekély (ulcus ventriculi/duodeni), hashártyagyulladás (peritonitis), szívburokgyulladás (pericarditis), vérszegénység (anaemia). A védekezőképesség csökkenése miatt tüdőgyulladá (pneumonia), súlyosabb esetben akár vérmérgezés (sepsis) is kialakulhat.

3. stádium: az úgynevezett polyurias szakasz, a gyógyulás kezdete. Ebben a stádiumban a vizeletkiválasztás megindul, de még nem tökéletes. Nagy mennyiségű vizelet képződik, de a salakanyagok kiválasztása ehhez képest elmaradt. A nagy mennyiségű vizelet kiválasztása miatt a szervezetben folyadékhiány alakul ki. Ezért ilyenkor fokozott a kiszáradás, egyes szívritmuszavarok, a vérrögösödés (trombózis), valamint a vérrögképződés szövődményeként tüdőembólia kialakulásának kockázata.

4. stádium: a teljes gyógyulás. A normális veseműködés visszaállásának fázisa.

Az akut veseelégtelenség kialakulásának okai

Az akut veseelégtelenség kialakulásához vezető okokat három fő csoportba sorolhatjuk.

1. Vese előtti okok. Az első csoportba olyan állapotok tartoznak, amikor hirtelen csökken a vese vérátáramlása (praerenalis, azaz "vese előtti" veseelégtelenség). Emiatt zavart szenved a vesét alkotó sejtek tápanyag-, valamint oxigénellátása és a veseműködés zavara alakul ki. Így okozhat veseelégtelenséget a nagy mennyiségű vérveszteség, a nagy testfelületet érintő mély égési sérülés, a nagymértékű hasmenés vagy hányás során elveszített jelentős mennyiségű folyadék. Ide tartoznak azok a kórképek is, melyek során a vese vérátáramlása hirtelen lecsökken (például a vese verőerének trombózisa - arteria renalis thrombosis).

2. A vese károsodása. A második csoportba olyan okok tartoznak, melyek direkt a vese szövetének károsításával okoznak zavart a vese működésében (renalis veseelégtelenség). Ilyen kórokok a vese gyulladásos megbetegedései, illetve egyes toxikus behatások. A gyulladás érintheti a vérből történő szűrlet (elsődleges vizelet) képzéséért felelős kapilláriskacsokat, úgynevezett glomerulonephritist okozva. A gyulladás kialakulhat a vese szövetközti állományában is. Kialakulásához egyes vírusfertőzések (például Hanta-vírus fertőzés), valamint különböző toxikus behatások vezethetnek.

3. Vese utáni okok. Az akut veseelégtelenséghez vezető okok közül a harmadik csoportba olyan állapotok tartoznak, melyek a vese által képzett vizelet további elvezetését akadályozzák (postrenalis, "vese utáni" veseelégtelenség). Ezeket a kórállapotokat összefoglalóan nevezik "obstruktív uropathia"-nak (elzáródásos vizeletrendellenességnek) is.

A vizelet útját akadályozó elzáródás a vesemedencétől a húgycsőig bárhol előfordulhat. Így okozhat akut veseelégtelenséget a húgyvezetőbe ékelődött vesekő, a húgyvezető tumora, a húgyhólyag daganata, a húgyhólyag ürülési zavarai, a prosztata megnagyobbodása vagy daganata, egyes szűkületet okozó fejlődési rendellenességek, illetve a húgyutakat kívülről leszorító elváltozások (méh-, végbél daganata, megnagyobbodott nyirokcsomók)

Az akut veseelégtelenség kivizsgálása

Az akut veseelégtelenség diagnózisának felállításához vér- és vizeletvizsgálatok szükségesek. A vérben mérik a vese által kiválasztott salakanyagok (urea, kreatinin), az ionok (nátrium-, kálium-, klorid-ionok) szintjét. A vizeletvizsgálat során a fehérje, nátrium és urea szintjének meghatározása, az ozmolalitás és a fajsúly mérése és időbeli változásuk követése a cél.

Az akut veseelégtelenség diagnózisának felállítása után következnek a kiváltó ok felderítésére irányuló vizsgálatok. A veseverőér elzáródásának gyanúja esetén a pontos diagnózis felállításához az ér keringését ábrázoló Color-Doppler-ultrahangvizsgálat szükséges.

A vese eredetű akut veseelégtelenség gyanúja esetén végzett hasi ultrahang vizsgálat alkalmával általában megnagyobbodott veséket írnak le. A diagnózishoz részletesebb vérvizsgálat, néhány esetben a veseszövetből történő mintavétel is szükséges lehetnek.

A postrenalis akut veseelégtelenség kivizsgálása az urológus feladata. Ebben az esetben hasi ultrahang vizsgálatot követően pontosabb információt ad az MRI vizsgálat, valamint a húgyvezeték-tükrözés (ureteroscopia) és a húgyhólyag tükrözése (cystoscopia).

A betegség kezelése

Az akut veseelégtelenség kezelése egyrészt a hirtelen keletkezett, életveszélyes állapot elhárításából, másrészt a veseelégtelenséget kiváltó ok kezeléséből áll. A tüneti kezelés során igyekszenek a veseműködést megindítani vízhajtók adásával, valamint az ion-, és folyadékháztartást rendezni (amennyiben szükséges, infúziók adásával). Fontos a kiegyensúlyozott folyadékbevitel, valamint a megfelelően kalóriadús, ám fehérjeszegény táplálkozás.

Vesepótló kezelés (művesekezelés, vagy dialízis) bevezetése feltétlenül indokolt, ha a vérben mért salakanyagok szintje egy bizonyos értéket meghalad, valamint ha beteg anuriás. Indokolt lehet a művesekezelés akkor is, ha a szokványos kezelés mellett nincs megfelelő mértékű javulás, nagy a szövődmények kialakulásának veszélye, illetve amennyiben a veseelégtelenség tüneti súlyosbodnak.

Az oki kezelés az akut veseelégtelenséget kiváltó tényező meggyógyítását célozza.

Prerenalis akut veseelégtelenség esetén elsődleges az elveszített folyadék-, illetve vér pótlása infúzióval, vérkészítményekkel, valamint a további vér-, illetve folyadékveszteség megakadályozása. A vese verőerének elzáródása esetén ér megnyitása a kezelés célja (vérrög feloldása, ballonos értágítás).

Renalis akut veseelégtelenség esetén a vesebetegség gyógyulásával a vese működése is helyreáll. Toxikus eredet esetén a feltételezett gyógyszer további bevitelének felfüggesztése szükséges.

Postrenalis akut veseelégtelenség kezelése során a vizelet elfolyását akadályozó tényező megszűntetése szükséges.

Forrás: WEBBeteg /Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász