Egyéb Streptococcusok

A Streptococcusok egyik jellemző tulajdonsága, hogy a vörösvértesteket tönkreteszik, elbontják. Ezt a folyamatot hemolízisnek nevezik. A Streptococcusokat az általuk okozott hemolízis alapján soroljuk alfa-, illetve béta-hemolizáló csoportba.

• Az alfa-hemolizáló csoportba tartozik a tüdőgyulladást okozó S. pneumoniae, valamint a szájüregben élő S. viridans fajták.

• A béta-hemolizáló csoport Streptococcusait immunológiai tulajdonságaik alapján csoportosítják tovább. Ezek a szerocsoportok, amelyeket a latin ABC nagybetűivel jelölik.

A Streptococcusok között vannak ártalmatlan, sőt, hasznos fajták is, némelyik hozzátartozika normális bélflórához, ésa S. termophilust az emmentáli sajt és egyes joghurtok készítéséhez is használják. 

Streptococcus agalactiae

A B-szerocsoport legjelentősebb képviselője a Streptococcus agalactiae. A tehéntőgy normál flórájának a tagja, és a nők közel 40 százalékánál is jelen van a nemi szervek területén.Azoknál a nőknél, akik hordozzák ezt a baktériumot, sokkal gyakoribb a szülési komplikációk kialakulása. Az újszülöttnél súlyos megbetegedések forrása lehet, újszülöttkori vérmérgezéshez vezethet. Ezen kívül ízületi gyulladást és szívbetegséget, endocarditist okozhat a véráramba kerülés után.

Állati eredetű Streptococcusok

A C és G szerocsoportba tartozó Streptococcusokat, gyakran állatok hordozzák tünetmentesen, emberben viszont súlyos, gennyesedéssel járó kórképeket alakíthatnak ki.

Ezek a következők lehetnek:

• torokgyulladás,

• tüdőgyulladás,

• cellulitis (mélybe terjedő bőrgyulladás, nem azonos a köznyelvben cellulitnek nevezett kozmetikai problémával)

• pyoderma (a bőr mélyebb rétegeinek gennyes gyulladása)

• orbánc,

• ótvar,

• különböző sebfertőzések,

• gyermekágyi és újszülöttkori vérmérgezések,

• endocarditis (a szív belhártyájának gyulladása),

• ízületi gyulladás.

Enterococcusok

A D szerocsoportba, az összefoglaló néven enterococcusoknak nevezett Streptococcus fajok tartoznak.

Közös jellemzőjük, hogy általában a bélrendszer normál flórájának részét képezik, viszont a szervezet legyengülésekor vagy a véráramba kerülésük után, súlyos betegségeket alakítanak ki. A vérbe bekerülhetnek például a bélrendszer rosszindulatú megbetegedéseinek következtében.

A kiváltott kórképek közül jellegzetes az endocarditis, húgyúti fertőzések, hasüregi fertőzések, bőrfertőzések, gennyes sebfertőzések és súlyos esetben vérmérgezés is kialakulhat.

Streptococcus pneumoniae

A Streptococcus pneumoniae, más néven pneumococcus, gyakran található meg a légutakban, és súlyos megbetegedések kiváltására képes, elsősorban gyermekeknél, ahol zárt közösségekben járványos lehet az előfordulás. Szerencsére ma már létezik védőoltás a pneumococcus ellen.

A PNEUMOCOCCUS

A pneuomococcus által okozott betegségek: középfülgyulladás, arcüreggyulladás, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, vérmérgezés, gennyes ízületi gyulladás. Ezeket a betegségeket más baktériumok is okozhatják, de a pneumococcus szerepe kimagasló.

A viridansok

Van még egy csoportja a Streptococcusoknak, amelyet viridans csoportnak neveznek. A viridansok a szájüregben egészséges körülmények között megtalálhatók, és jelentős szerepük van más kórokozók távol tartásában.

Ugyanakkor a véráramba kerülve, például egy szuvas fogból kiindulva, szívbelhártyagyulladást okozhatnak különösen olyan betegeknél, akiknek szívbillentyű betegségük is van.

A fertőzések megjelenése

A Streptococcus-fertőzések három formában jelenhetnek meg:

• A hordozó állapotra jellemző, hogy a hordozó személyben a kórokozó nem okoz megbetegedést.

• A heveny megbetegedések gyakran gennyesedéssel járnak.

• Az akut szakasz után, a szervezet immunreakcióinak következtében a fertőzés lezajlása után, nagyjából két héttel úgynevezett poststreptococcalis kórképek jelenhetnek meg.

A Streptococcus okozta torokgyulladása leggyakoribb kiváltott betegség, leginkább az A-csoportba tartozó baktériumok, elsősorban a S. pyogenes okozza.

A streptococcusos torokgyulladás egyötödére jellemző, hogy a betegnek torokfájása, láza van. A torokképletek vörösek, duzzadtak, nem ritka a gennyesedés, főleg a mandulák területén. A betegség az esetek többségében általános panaszokat okoz: enyhe torokfájás, fejfájás, rossz közérzet, émelygés, hányás, hányinger.

A nyaki nyirokcsomók megnagyobbodottak és fájdalmasak. A köhögés nem általános. Kisgyermekeknél gyakran az orrfolyás az egyetlen tünet.

A torok- és mandulagyulladás esetében, a kórokozó a nyirokutakon keresztül terjed, és gennyes középfülgyulladás, agyhártyagyulladás alakulhat ki szövődményként.

A bőrfertőzések közül gyakran okoznak ótvart és orbáncot, de a skarlát jellemző kórokozója is a Streptococcus pyogenes.

A toxikus sokk szindróma (TSS) súlyos tünetegyüttes, amelyet kezdetben a menstruációs ciklussal hoztak összefüggésbe, majd később derült fény egyes baktériumokkal való szoros ok-okozati kapcsolatára.

Diagnózis és terápia

A diagnózis a fertőzött területből vett váladék vagy súlyos esetben vérmérgezés fennállásakor, a vér mikrobiológiai vizsgálatán alapszik, a tünetek pontos feltérképezése után.

A mikrobiológiai vizsgálat megadja a kórokozó pontos típusát, illetve meghatározható az a legmegfelelőbb terápiás szer is, amely az adott baktériumot a legnagyobb hatásfokkal pusztítja el. Az egyes Streptococcus fajok antibiotikumérzékenysége eltérő. Általában nagyon jól reagálnak penicillinre, ám nem egyszer, főként súlyos esetben erőteljesebb kezelés, antibiotikumkombinációk alkalmazása válik szükségessé.

A gyógyulás után

A Streptococcusok okozta megbetegedések lezajlása után, immunológiai mechanizmusok következtében poststreptococcalis (azaz Streptococcus-fertőzés utáni) kórképek fejlődhetnek ki, melyek jellemzően az elsődleges betegség gyógyulása után jelennek meg.

A kórfolyamatok érinthetik a veséket, a szívet reumás láz formájában, a központi idegrendszert, a mozgásszerveket.

Reumás láz

A reumás láz Streptococcus-fertőzés utáni immunológiai túlérzékenységi reakció, amely a fertőzések mintegy 3%-ában alakul ki 2-4 héttel a gyógyulás után. Az egész testre kiterjedő folyamatról van szó, jelentőségét azonban az adja, hogy a szívbelhártyát is érintheti, Abban az esetben, ha ez a szívbelhártya-gyulladás a szívbillentyűkre is kiterjed, nagy a veszélye a visszafordíthatatlan billentyűkárosodásnak.

A reumás láz kialakulásánák kockázatát a megelőző, akut fertőzés idején végzett antibiotikus kezeléssel lehet jelentősen csökkenteni.

Forrás: WEBBetegOrvos szerzőink: Dr. Kónya Judit, családorvos, Dr. Reinhardt István