Nyirokcsomó eredetű daganatok diagnózisa általában a nyirokcsomó szövettani vizsgálatával lehetséges. Az eljárást nyirokcsomó-biopsziának nevezik, általában a nyirokcsomó egészben való eltávolítása szükséges a diagnózishoz. A nyirokcsomó-biopsziás műtétet általában járóbeteg-rendelésen végzik a sebészek. A nyirokcsomó-betegségek diagnosztikája a kórboncnok részéről igen nagy elméleti felkészültséget és gyakorlatot kíván. Csak gyakorlott patológus véleménye alapján tervezhető a beteg érdekeit maximálisan szolgáló kezelés.

Néha a szervezeten belül rejtett helyről induló nyirokszöveti burjánzás bonyolultabb mintavételi eljárást igényel. A csecsemőmirigyből kiinduló nyirokszervi daganat esetleg csak speciális eszközzel közelíthető meg mellkassebészeti eljárás során (mediasztinoszkópia). Hasüregi kiindulású daganatnál néha csak a hasi műtét során eltávolított anyag szövettani vizsgálata vezet helyes diagnózishoz.

2.A malignus limfóma kifejezés rosszindulatú nyirokcsomó-duzzanatot, -megnagyobbodást jelöl. Ezek között megkülönböztethetjük az úgynevezett Hodgkin-kórt, amely a limfómáknak egy speciális fajtáját képezi. A Hodgkin-kór elnevezését egy múlt századi orvosról kapta, aki első ízben írta le ezt a betegséget. Bár a betegség kezelés nélkül halálos, az elmúlt évtizedekben bevezetett kezelési eljárásokkal 70-80 százalékban gyógyítható!

A Hodgkin-kór lehetséges lokalizációi a betegség stádiuma alapján. (Piros pontokkal jelölve.) A betegség annál magasabb stádiumcsoportba sorolható, minél több nyirokcsomó-régiót érint.

A malignus limfómák másik csoportját azok a nyirokszervi daganatok képezik, amelyek szövettani vizsgálattal nem felelnek meg a Hodgkin-kór jellemző szöveti elváltozásainak. Ezeket "nem Hodgkin", korábban divatos idegen kifejezéssel "non-Hodgkin"-limfómáknak nevezzük. A non-Hodgkin-limfómák szövettani jellegzetességeik alapján igen sok alcsoportra oszthatók. A kutatások arra irányulnak, hogy a limfómák csoportján belül a szövettani képet és egyéb jellegzetességeket összhangba hozzák a betegség várható viselkedésével, prognózisával. Ezáltal lehetőség nyílna arra, hogy a diagnóziskor végzett szövettani vizsgálat a szükséges kezelésre iránymutatást adjon. Természetesen ez már napjainkban is megvalósul, ha nem is száz százalékban. A nem Hodgkin limfómákon belül eszerint elkülöníthető egy kevésbé rosszindulatú (alacsony malignitású) és egy különösen rosszindulatú (magas malignitású) csoport. Ezzel kapcsolatos érdekes tény, hogy a kevésbé rosszindulatú, alacsony malignitású csoport különböző kezelési eljárásokra rosszul reagál. Ezeknek a daganatoknak végleges gyógyulására kevés az esély. Lefolyásuk azonban kezelés nélkül is elhúzódó.

A magas malignitású limfómák kezelés nélkül gyorsan a beteg halálát okozzák, azonban intenzív sejtosztódásgátló (citosztatikus) és sugárterápiás eljárásokkal jelentős arányban véglegesen gyógyíthatók.

 

 

 

<

 

A limfómákról

nyirokrendszer, limfóma, daganat, rák, nyirokcsomó

A nyirokrendszer, mint azt már maga a név is jelzi, nem különálló szerv, sejtjei elosztva helyezkednek el az egész szervezetben. A nyirokrendszer szoros működési egységet alkot az immunrendszerrel és a csontvelővel. A legfontosabb nyirokszervek a nyirokcsomók, a lép, a gyomor bélhuzam nyirokszövete és a szegycsont (mellcsont) mögött elhelyezkedő csecsemőmirigy. A garat üregében is található nyirokszövet. Az egyes nyirokszerveket nyirokerek kötik össze.

A nyirokrendszer rosszindulatú daganatai

A nyirokrendszer, mint azt már maga a név is jelzi, nem különálló szerv, sejtjei elosztva helyezkednek el az egész szervezetben. A nyirokrendszer szoros működési egységet alkot az immunrendszerrel és a csontvelővel. A legfontosabb nyirokszervek a nyirokcsomók, a lép, a gyomor bélhuzam nyirokszövete és a szegycsont (mellcsont) mögött elhelyezkedő csecsemőmirigy. A garat üregében is található nyirokszövet. Az egyes nyirokszerveket nyirokerek kötik össze.

A nyirokrendszer sejtei - mint az előző cikkekből már kiderült - a limfociták, melyek a fehérvérsejtek egy fajtájának felelnek meg. Ezeknek fontos szerepük van a fertőzések elleni védekezésben. E sejtek a véráramon keresztül az egész szervezetet bejárják, ezáltal az egyes nyirokszerveket is összekötik egymással és az immunvédekezés szempontjából fontos információkat közvetítenek. A limfocitáknak két fő altípusuk különíthető el, a B-limfociták immunglobulinokat, antitesteket termelnek. Az antitestek fehérjemolekulák, amelyek testidegen anyagok, kórokozók ellen irányulnak, és azokat ártalmatlanná teszik. A limfociták másik fajtáját a T-limfociták képezik, amelyek nevüket arról kapták, hogy a csecsemőmirigyben (thymus) fejlődnek, ezek nem antitesteket termelnek, hanem a testidegen sejteket megtámadják, közvetlenül károsítják. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a nyirokszervek egy állandó változásban lévő, dinamikus rendszert alkotnak, melynek sejtjei a szervezetet ért behatásra intenzív sejtosztódással válaszolnak. A sejtosztódás mechanizmusában bekövetkező különböző zavarok hatására a nyirokszövetből is kiindulhatnak daganatos folyamatok, ugyanúgy, mint a szervezet egyéb sejtjeiből.

 

A limfómák tehát nyirokszervből kiinduló rosszindulatú daganatok. A szó orvosi értelmében ezek a betegségek nem nevezhetők ráknak, mivel ezek kötőszövetből indulnak ki. (A rák, "karcinóma" hámszöveti kiindulású rosszindulatú sejtburjánzás.)