Anyukám 1949 -ben született. Erős és pörgős volt sokáig. 70 évesen is ablakot pucolt, függönyt mosott. Én sem voltam gyengécske, de ő mindig túltett rajtam. Mindig rend és tisztaság volt az otthonában. Egyedül élt, de néha estébe nyúló kártyapartin vett részt, vagy éppen szalonnát sütöttek a barátokkal. Csontritkulása volt és nagyon alacsony vérnyomása. Ezekkel harcolt, plusz régebben epeút elzáródása volt, de megműtötték, beraktak egy stentet.
Szóval a súlyosabb betegségek elkerülték, gondoltuk. 2020-ban 10 kg-ot fogyott májusban kb. Irány a háziorvos, aki vérvételre küldte. Pajzsmirigyét vizsgálták és örültek amikor nem találtak semmit. Hát nem pajzsmirigy, de akkor mi? Felmerült bennünk a legrosszabb, rák, de hamar elhessegettük a gondolatot. Két orvost is megkérdeztem, milyen vizsgálatok szükségesek. Kapott anyu beutalót gyomortükrözésre. Mivel a kórház gastro osztályát lezárták COVID fertőzés miatt, sajnos csak 8. hóban jutott el tükrözésre. Fájt a gyomra és a hasa, és nyomásra érzékeny volt.
Mivel volt régebben nyombélfekélye, ennek kiújulására gyanakodtunk. Szóval kaptunk egy időpontot az orvoshoz, ezután a doktornő adott időpontot a tükrözésre. Szegénykém nagyon rossz volt neki. A vizsgálat után doktornő beszélt anyuval, bent voltam. " Szerinte daganat és szinte biztos, hogy rosszindulatú. 2 hét a szövettan, utána elviszi onko-team- be meglátjuk mit mondanak." Hazaérve este anyu megkérdezte:" ...mi fog történni velem?"
Utána anyu folyamatosan hányt minimum 5 napig. Alkalmanként kb 0,5-1 liter folyadék távozott, nem vicc. Ivott amennyit tudott, de ezt már nehéz volt pótolni. Zavart "kótyagos" lett, ahogy az orvos mondta. Nem akart kórházba menni, de egy kis rábeszélés után belátta, hogy nagyon nincs jól. Kihívtuk a mentőket, akik bevitték a kórházba, kiszáradással.
A kórházban minden nap 2 liter infúziót kapott. A szövettani eredmény az első tükrözésből gyomorfekélyt igazolt, tumort nem. Második kórházi nap újabb tükrözés, majd mellkas-hasi CT következett.
A CT tüdőáttétet állapított meg, és a veséjén is láttak valamit. Mivel a hányáscsillapítótól szédült és majdnem egész nap infúzión volt, ezért pelenkát adtak rá. Telefonon hívott -még tudott- hogy "tudod mennyire ég a pofámról a bőr"? - "kaptam olyat, mint a gyerekek" - Pelenkàt? -kérdeztem .."Igen"- válaszolta.
A második tükrözés után rosszabb lett. Mindig hányingere lett az ételektől. Vacsorára 2 kiskanál joghurtot vagy egy falat banánt evett. Ha erőltettem, hogy egyen még egy kicsit, mert teljesen legyengül, akkor +1 falat után minden kijött. Azt mondták, hogy reggelizik meg ebédel, de mikor én ott voltam 3-tól 6-ig, akkor alig ivott és nem evett vagy csak 1 falatot. Amíg ott voltam próbáltam itatni, de nem ment neki. Elgondolkodtam, ha hazamegyünk hogy fog meginni másfél liter vizet, mikor a fél liter is komoly gondot jelent. Látogatási idő alatt többször cseréltem pelenkát a sok infúzió miatt. De néhány nővérkének nem okozott gondot reggel 8-tól 12-ig szaros pelenkában hagyni anyukám. Vegyek sudokrémet, hogy ne legyen felfekvése. "Egyszerűen cseréld ki a pelenkát, és nem lesz felfekvése." De megvettem, kentem, ágyat húztam, fürdettem és pelenkáztam. Igyekeztem úgy csinálni, hogy ne legyen neki kényelmetlen, megmaradjon a méltósága. Simogattam a kezét, és mondtam neki, hogy milyen szép és én mennyire szeretem. Megpusziltam és mosolygott. Amíg aludt - mert nem tudott éber maradni- fogtam a kezét.
A doktornő -koromat felezzük - beszélni akart velem. Mondta, hogy olyan rosszak az eredmények, hogy nem lehet megműteni és nem kaphat kezelést sem, annyira gyenge. "Gondolkodjunk el, hogy mi legyen. Hazavisszük, vagy utalja be egy utókezelőbe? Ő csak a csepeli "elfekvő"-be tud papírt adni, máshova nem." Természetesen hazavisszük.- mondtam egyből.
Doktornő jelezte, hogy örülne ha hétfőn aug.17-én hazavinném anyukámat. Két hospice szolgálattal is felvettem a kapcsolatot. Otthonra is mindent megpróbáltunk beszerezni: gumilepedő, pelenka, szoba wc, stb.
Mondtam, ha nem tudjuk elintézni a dolgokat, akkor szerda. Ő jobban örülne a hétfőnek, mondta.
Hétfő. Ismét 4 üveg infúzió. Összepakoltam és vártuk a zárójelentés. Elvittem ülőkocsival, és a párom berakta az autóba. Az úton aludt. Otthon befektettük az ágyába. Eljött a vacsora ideje, még mindig gyenge volt, alig ivott. Ki akart menni a konyhába vacsorázni, hogy majd szépen leül kint és eszik. Nem volt szokás a hálószobában enni. Mondtam, hogy most kivételt tehetünk, de ha nagyon akarja kiviszem a konyhába. Mondta, hogy inkább maradjunk. Bevettük a gyógyszereket, amelyekből a kálium igen nagy kapszula, ezért szétszedtem, úgy meg nagyon keserű. 2 rossz közül melyiket? Majd joghurtba fogjuk rakni..Kijött a 3 falat vacsora, a nagyon keserű a káliumtól talán.
Egy korty víz, és több nem ment le. Kérte, hogy kapcsoljuk be a tévét. Szépen tisztába raktam és elrendeztem a dolgait, hogy a kezénél legyen ami kell. Megpusziltam, és mondtam, hogy reggel jövök. Elaludt a tv mellett, így kikapcsoltam. 10 körül húgom írt nekem, hogy alszik. Megköszöntem.
Reggel, aug.18. anyukám elaludt.
Húgom fél 8 kor hívott. Azonnal mentem. Aztán elmesélte mi történt. 6.30-kor bement és nem tudta felkelteni. Hívta a 112, és újraélesztést kezdett. Szörnyű lehetett szegénykémnek. 5 perc alatt kint voltak. Megállapították, hogy meghalt. Délután 16-kor vitték el. Hosszan lehetne írni arról a napról. Nagyon hiányzik.
Diagnózis: Gyomorfekély, gyomor rosszindulatú daganata, tüdő áttét..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés